16. fejezet: Az elválás pillanata...

Angela hatalmas döccenést érzett álmában, mire felébredt, s azonnal Sebastian fejét pillantotta meg maga fölött. Óvatosan megsimogatta a kutya fejét azonnal érezve a fájdalmat testében. Egy pillanatra lehunyta a szemét, majd mikor kinyitotta arra eszmélt, hogy a háta alá nyúlnak. Felnézett...
Bucky volt az, óvatosan cipelve őt, ígyekezetében enyhén megfeszítve állát. Komolyan vette a dolgát, azonnal, amint beértek, egy járatot keresett, ami Szébériába visz. Már indult is volna, de a legközelebbi biztonsági őr az útját állta.
- Uram, a kutyát nem viheti! - Mutatott a mögöttük ugráló németjuhászra. Bucky letette Angelát az egyik padra.
- Bucsúzz el tőle! - Mondta a lánynak, aki szomorúan csillogó szemekkel nézett fel rá.
- Mi lessz vele, ha itt hagyjuk akkor meghal!
- Üzenek Stevenek, hogy majd jöjjön érte. Bucsúzz!
Sebastian, mintha értené miről van szó, orrát a vörös hajzuhatagba fúrta, megmaradt mancsát Angela vállára tette. Bundáján könnycseppek csorogtak végig.
- Nem lessz baj, nem lessz... - Hallotta fülében a suttogást, s adott egy utolsó, vígasztaló puszit nyelvével...

15 fejezet: Ahova a polip csápja nem ér el...

- Indulnunk kell!- Sürgette Bucky Angela, miközben beemelte a kocsiba. - Megtalálhatnak minket, akkor meg is halhatsz!
Betuszkolta Sebastiant is, majd maga is beült.
- Ha lehet ne mocorogj!
- Mert?- Kérdezte a lány.
- Mert fájni fog...
Angela tett egy kísérletet, tényleg fájt, nem is kicsit. Felnyőgött, miközben Bucky zavartalanúl folytatta.
Elmegyünk a legközelebbi repülőtérre, onnan pedig Szibériába. Európában biztonságosabb, oda talán nem ér el a polip csápja...
- Igen?
- Csak reménykedhetek.
Sebastian felmordult, majd összekucorodva mély álomba merült az ülésen. A férfi hátrafoldult Angelához.
- Javaslom, kövesd a példáját! - A lány ásítva engedelmeskedett, s csakhamar elnyomta az álom...

14. fejezet: A másik vörös...



Mindent érezni, többek között a fájdalmat is, de közben nem tehetsz semmit. Pocsék dolog.
Angela is pont így volt vele. Nem tehetett semmit. Az ájulás sötétségén keresztül figyelt mindenre, Sebastianra a balján, ahogy az arcát nyalogatja, Buckyt a balján, miközben a kezét szorongatja, közben könyörög, hogy meg ne haljon...
A lány, még ha csak a képzeletében is, de elmosolyodik. Megtört a jég közte és a társa között, igazi csapatot alkothatnak majd. Együtt szembe szállhatnak a Hydrával, hívhatják Stevet is, biztosan segít majd...
Újabb hangot hall, csaholást, a matrac benyomódik mellette, valami keményen a mellkasába tapos, pont oda, ahol egy sebet sejt.
A fájdalom kirántja az ájulásból, abból a kellemes álomból, amikor csak ő maga, nem kell semmivel sem foglalkoznia. Az egész teste sajog, torkán felszalad egy nyőgés, a kellemetlen érzés következtében.
Tekintete először egy kék szempárral találkozik. Buckyéi, aki épp fölé hajol. Az elmúlt pár óra kétségbeesése, ha csak egy pillanatra is, de elvonul lélektükreiből. Nem tudta mit csináljon Angellel, félelmet érzett, maga szerint felelősségel tartozik társa iránt.
Mint barát, aggódott érte. De csak mint barát, semmi több.
Mert szíve közben, titokban, egy másik vörösért dobogott...

13. fejezet: Megtaláltak...



Bucky felpattant, keze ügyébe tette kését, s fülelt. Egész testében megfszült, úgy állt ott mint egy szobor, bal kezét még mindíg Angela vállára nyomva, így az ágyon tartva őt. Sebastian is felkapta a fejét.
- Jönnek- szólt végül. - Itt vannak a földszinten, utánunk kérdezősködnek...
- És most mi lessz akkor?- Kérdezte a lány, immáron ő is kezében tartva fegyverét, a pisztolyát. Várakozóan nézett mesterére.
Bucky körbefordult, megpillantva így az ablakot.
- Kiugrunk!- Biccentett a fejével, Sebastian nyakörve után kapva, könnyedén felemelve a kutyát a földről.
- Gyere!- Nézett vissza még egy pillanatra, majd átlépte a küszöböt és eltűnt alatta.
Angela bólintott, kikapva az ágy alól a fegyveres táskát, az abalk felé lépve egyet, de ledermedt...
Meghallotta a lépteket, egyenesen a lépcsőházból. Pisztolyát készenlétbe állítva bekattintotta a tárat, s várt. Ha megmozdul, vagy bármien zajt csap lebuknak.
A világ mintha lelassult volna körülötte, érezte, szíve keményen dörömböl. Most mi lessz?
A másododperc tört része alatt törött be az ajtó, közben golyózápor zúdult rá, fegyverek hangos ropogása közepette. Odalentről mintha Bucky kiáltását hallotta volna.
Angelának még ideje sem volt arra, hogy fedezéket találjon, máris több lövedék csapódott a testébe, a vére átáztatta a fölsőjét. Kiáltani akart, de nem tudott, benne rekedt az összes levegő.
Homályosan érzékelte, az ablak felé botorkál, még az utolsó pillanatban bevillant elé a vörös, polipkaros koponya, s zuhanni kezdett...

12.fejezet: Míg itt vagy, hogy féltselek

 

A nap első sugarai viszonylag könnyen átverekedték magukat a meglehetősen rosszul szőtt függönyön, és Angela arcára vetültek.

- Hm...- Nyőgött fel a lány, aztán nyújtózkodott, felült, a szobában teljes csönd honolt, de az aggasztó dolog mégis csak valaki hiánya volt.

Angela körülnézett még egyszer. Nincs Bucky, és a kis lakásuk csak egy helységből állt, szóval nem igazán tűnhetett el.

A lány oldalra fordította a fejét, szeme megakadt a telefonon, amit még együtt vettek Lewittownban.

Azonnal tárcsázta a számot, mire a készülék kicsöngött.

- Igen?- Vette fel Bucky a telefont.

- Hol vagy???- Kérdezte azonnal Angela, de a vonal túlsó végéről csak egy elfojtott nevetésfélét, aztán köhögést hallott.

- Ez nem vicces!- Kiabálta a telefonba.

- Lent vagyunk, a kocsi mellett.

- Vagyunk?

- Majd meglátod, gyere!

Angelának nem kellett kétszer mondani, azonnal kipattant az ágyból, magára húzta ruháit, s leszáguldott az emeletről.
Bucky ott várta lent, vállal a kocsinak dőlve, rém unalmas fejjel. Társnője kérdő pillantására az autó hátuljához sétált és kinyitotta a csomagtartót.
Angela bekukkantott, és örömében majdnem elsikkantotta magát.
Odabent az a kutyus feküdt, akivel még útközben találkoztak.
Fejét egy türölközőn nyugtatta, füleit helyesen két irányba dömtötte, boldogan lihegett, mintha mosolyogna.
- Mi történt?- Fordult Angela Bucky felé.
- Nézd meg a bal lábát- biccentett a férfi.
Angela nézte volna, de nem volt mit...
A németjuhász bal lába helyén csak egy csonk maradt, amputálták. Akkor törhetett annyira el, mikor nekiütközött az autónak.
- Tud majd így járni?- Aggodalmaskodott a lány.
- Persze, megy mint a nyúl- nevetett Bucky, de mintha hirtelen meggondolta volna magát, köhhintett, és félrenézett.
- Ne hagyd abba- kérte Angela. - Szeretem amikor nevetsz...
Megvárták amíg a kutya, de később már inkáb Sebastiannak hívott állat, kikászálódik a csomagtartóból, majd közösen elindultak felfelé.
Sebastian nagyon jól járt a lába nélkül, csak a lépcsőkön volt lassabb. Még szerencse, hogy nem buktak le, mert a hotelba nem lehetett állatot hozni.
A lakásban Angela boldogan a földre ült és simogatni kezdte az új csapattagot, ugyanis a lépcsőn határozottan kijelentette, hogy már pedig az lessz.
Bucky az ágy széléről nézte őket. Titokban egy kicsit fájt neki az a pénz, amit a műtétre költött, de a lány boldog arcáért, úgy érezte, megérte. Remélte, hogy majd örül neki, hisz mosolya láttán olyan furcsa melegség öntötte el a bensőjét. Most is így volt...

Az este hamar beköszöntött, száguldott a boldogság erejével.
Estére Sebastian elfáradt, így kiszemelte magának a sarokban álló fotelt, arra vonult vissza aludni.
Angela csatlakozott Bucky mellé az ágyra.
Annyi ideje ülsz ott... Baj van?- Kérdezte.
- Nem, nincs- válaszolt a férfi. - Csak gondolkodtam.
-Min?
Bucky maga is meglepődött, hogy hajlandó volt válaszolni a kérdésre.
- Hogy merre tovább.
Angela fel ült.
- Nem akarod tovább csinálni?
- Nem.
- Mert?
- Nem tudom...
- De tudod.
Bucky sóhajtott, felhúzta maga mellé a lábát, s térdére az állát tette. Angela értette mi a baj.
- Figyelj- maga felé fordította a mellette ülő férfi fejét. - Nem megoldás az, ha félsz a multtól!
-Nem félek...
-De...
- Angela, Észrevettek!
A lány meghökkenten a sarkára ült.
- Mikor?- Kérdezte.
- Reggel, mikor elhoztam Sebastiant.
- Biztos?
- Biztos.
Bucky Angelára nézett, szemeiben sajnálat csillogott.
- El kellene mennünk, messze. Európába.- Javasolta. - Tudom, hogy kutatni akartál a származásod iránt, de részben neked van igazad, részben pedig a biztonságunk érdekében kell mennünk.
Angela révetegen meredt maga elé.
- Magadat félted?- Kérdezte végül.
Bucky meghökkent a kérdés hallatán.
Közelebb csúszott a lányhoz és ügyetlenül átkarolta.
- Nem- suttogta a fülébe. - Sohasem félteném magam, amíg itt vagy, hogy féltselek...


11. fejezet: A Fényeskezű

A nap épp lement, lassan szállt a horizont alá, bearanyozva a nap végét. Kezdtek előjönni az éjszaka árnyékai.

A Levittownból kivezető út majdnem teljesen üres volt. De csak majdnem.

Egy ócska kis autó verte fel rajta a port, lomhán. Nem ment túl gyorsan, mert hát minek? Utasai nem siettek sehová.

Az autó vezetője, egy mogorva képű férfi, hanyagul fogta a kormányt, nem nézett oldalra, csak előre. Az anyósülésen a társa ült, hosszú vörös haját meglobogtatta a lehúzott ablakon bejövő szellő. Egy maszkot nézett a kezében.

Pár pillanattal később felnézett a férfira.

- James… ?

- Hm…

- Elolvastad az aktát?

Bucky levette a tekintetét az útról, aztán Angelára nézett.

- El.- Válaszol, de nem néz a lány szemébe.

- Mi volt benne?

Bucky szemét újra az útra szegezi.

- Hackerek szerezhették meg az adatokat, mert ezeket az információkat a Hydra a legvédettebb helyeken tárolja. Csak a főnökök férnek hozzá, szóval kiszivárogtatásról szó sem lehet.

Angela bólint.

- De tényleg mi volt benne?

Csak egy sóhajtás a válasz.

- Ha nem hát n…

- Az első igazi küldetésedről szólt.

Angela bólint, tovább nem igazán érdekli a dolog. Aztán újra kérdez.

- Nem volt benned semmi együttérzés a nő iránt?

James felhorkant.

- Ez meg hogy jön ide?- Kérdezi.

- Én például nem szívesen tettem… Szóval? - Angela merőn Buckyra néz.

- Nem.

- Vajon van olyan, hogy valakiből kivesznek az érzések?

Bucky újra nem az útra figyel, hanem Angelűát nézi, tekintete dühös, rémisztő és sötét. Mint két haragos tenger.

Angela állja a tekintetét, nem riad vissza tőle.

- Van. - Köpik oda neki a választ.

- Nagyon remélem, hogy nem egy ilyen ember ül mellettem!- Felesel a lány.

Bucky már egyáltalán nem az útra figyel, hanem valami frappáns válaszon töri a fejét. Testében tobzódik a düh, a keserűség… és a fájdalom. Fáj neki amit Angela mond róla. Igaza lenne? Abnormálisnak érzi a benne felmerülő gondolatokat. De akkor is… valami azért csak maradt benne, ami érzésekre készteti? Ő csak meg akar felelni neki…

Angel hirtelen felsikít.

Bucky oldalra kapja a kormányt, de már túl későn. A kocsi pörögni kezd, lecsúszik az út melletti fűre, ami egy kicsit vizes szóval mennek még pár métert. Puffanás és egy nyüszítés hallatszik.

Bucky visszanyeri higgadtságát, a kormányt elfordítja, közben a fékbe tapos. Megállnak.

Angel rögtön kipattan a kocsiból, nem zavarja a fején lévő seb, és oda szalad ahol a puffanást hallották. Bucky egy pár pillanatig feszült testtel ül, kapkodó lélegzetét próbálja szabályozni, de aztán a lány után indul.

Mire odaér, Angela valami szőrös kupac mellett térdel, és azt simogatja. Sőt, a kupac nem kupac, hanem kutya. Egy fiatal németjuhász kutya fekszik a fűben, panaszosan sír, bal lába petyhüdten lóg. Tekintetéből ijedséget lehet kiolvasni.

Angela könnyáztatta tekintettel néz fel Buckyra.

- El kell vinnünk valahova, ahol meggyógyítják a lábát. Teljesen eltört amikor nekiment az autó.- Szipogja.

Buckyt nem érdekli a kutya, de Angela annál inkább. A homlokán lévő sebből vér szivárog.

- Nem érdekel a kutya, megsérültél- mondja.

Angela a fejét rázza.

- Én jól vagyok, viszont neki segí…

- Nem visszük magunkkal, hátráltat minket.- Bucky felhúzza a lányt a földről, az viszont kitépi magát a kezéből.

- Kérlek…

- Nem!- Angela hátralép egyet a kemény hangnemtől, de aztán megkeményedik a tekintete.

- Kegyetlen vagy!- Kiabálja. - Kőszívű, rideg mint a tél maga!

Buckynak elege van, megfogja Angelát és elhúzza.

Amilyen gyorsan lehet elhajtanak.

Este egy hotelban szállnak meg.

Angela nem szól Buckyhoz, csak lezuhanyzik és ágyba bújik. Még a tekintetét sem veti rá.

Buckyt ez bántja. Nem tudja mért de bántja.

Mikor a lány elaludt, feláll és távozik.

Az este csöndjét egy kutya panaszos sírása veri fel. Egyedül van, fél, fáj mindene. Kiszolgáltatottnak érzi magát, nem tud mozdulni. A Kedves elment, elvitte a Fényeskezű. Pedig a Kedves nagyon jól bánt vele.

Hirtelen lépteket hall. Megpróbál elkúszni de már késő. Egy kezet érez a fején.

- Gyere pajtás, valaki nagyon aggódik érted.

A kutya felnéz, barna szemét az emberre mereszti.

A Feényeskezű az…



 



10. fejezet: Bevetésen...

 

Az akció napja...
 Angela első közös, emlékezetes bevetése Buckyval. Szó szerint...

A célszemély a Sycamore Ln-en lakik, de a gyilkosság maga a Valley Roadon történt, gyanúsan közel a rendőrséghez. A hölgy rosszul tette, hogy elköltözött a biztonságot adó közelükből.

Bucky ma kibontotta azt a nagy táskát, amiben a fegyvereinket csempésztek el idáig.

Reggel egy térkép fölött beszélték meg terveiket a betöréssel kapcsolatban:

- Jó lenne hátulról bemenni a házba- javasolta Angela Buckynak, aki csak mogorván bámult maga elé, és késeket egyensúlyozott az ujján.

- Nem tudunk hátulról menni, a másik utcában lévő házból észrevesznek minket- jelentette ki határozottan.

- Akkor honnan megyünk be?

- Elölről.

A lány meglepődött.

- Onnan még észrevehetőbbek vagyunk!- Tiltakozott.

- Nem, ha úgy megyünk be, mintha bejáratosak lennénk.- Bucky felmutatott egy kulcsot.

- Honnan szerezted?- Angela elvette tőle a kincset érő tárgyat, és tüzetesen megvizsgálta.

- A hölgy a lábtörlő alatt tartotta, nyilván a takarítónak meg a rokonoknak volt fenntartva. Csak el kellett vinnem, hogy lemásoltassam.

Angela összeráncolt homlokkal nézett fel rá.

- Nem vettek észre?- Kérdezte.

-Nem.

A délután és az este a fegyverek összeválogatásával és  felszerelésével telt.

Bucky nem vitt mást, csak két pengét meg egy pisztolyt, amit könnyedén a hátára csatolhatott. Elhozta még magával a bevetésekre használt ruháját, és a maszkját, hogy még véletlenül se ismerhessék fel.

Angela a combtokot választotta és néhány kisebb fegyvert. Fekete ruhát vett, arcát egy sállal takarta.

Késő este indultak el a kocsival, mikor már a város nagy része már aludt.

A házba való bejutás könnyű volt, Bucky kulcsa tökéletesen illeszkedett a zárba, de amint beértek szembetalálták magukat egy dühös kutyával.

Vicsorgott és morgott, ugatni azonban nem kezdett, ám a következő pillanatban Bucky acélkezének ugrott. Mikor szája összecsattant volna a kar csuklóján, fogai kitörtek és helyükből folyni kezdett a vér.

Buckyt nem lepte meg a dolog, és egy fejre mért hatalmas ütéssel a sarokba dobta a kutyát, s az már többé nem nyikkant meg.

Mindez másodpercek alatt, tökéletes csendben történt.

Miután Bucky végzett Angela kezébe nyomta az egyik kését, és az emeletre aztán a konyha irányába mutatott. A lány bólintott, aztán elvette a fegyvert és megindult felfele a lépcsőn.

Mikor felért, rövid folyosón találta magát, ahonnan négy szoba nyílt. Megállt hallgatózni, és rövid idő múlva az egyik ajtó mögül szuszogást hallott.

Halkan elkezdett lépdelni a kilincs irányába, majd mikor odaért, lenyomta azt. A helységben teljesen sötét volt, de a hangok alapján megtalálta az ágyat. Nem szuszogást hallott az előbb, eszélt rá, hanem sírást. A hölgy meghalotta őket, és félelmében sírni kezdett.

Mivel Angela szeme hozzászokott a sötéthez, ellenőrizni tudta, hogy van e a közelben telefon. Nem volt. Szóval a rendőrséget nem értesítette senki sem.

Tovább osont, készenlétben tartva a fegyverét. Mikor a cipője orra hozzáért az ágyhoz megállt. Kést tartó kezét a hölgy torkához tartotta.

- Nem esik bántódása ha nem hívja a hatóságokat, és szépen lejön velem a földszintre.- Suttogta a fülébe.

A hölgy engedelmeskedett és lassan kikelt az ágyból, Angela keze közben simán követte a torka mozgását.

- Most indulás lefelé- vezényelt.

Simán levezette a földszintre, és bevitte a konyhába. Hamarabb észrevette a sarokban ülő alakot mint Angela maga.

- Kik maguk?- Kezdett nyöszörögni a túsz, mire a lány szorosabban nyomta a torkához a kést.

Bucky felállt a sarokban álló székről és odajött hozzájuk. Belehajolt a hölgy arcába.

- Megismer?- Kérdezte tőle.

A hölgy rázta a fejét, mire a férfi szája megrándult. 

Odafordult a konyhaasztal felé, és felvette az azon pihenő maszkot. Odatartotta a hölgynek.

Az pár másodpercig csöndben bámulta rémálmainak tárgyát, aztán majdnem sikított volna, de Bucky befogta a száját.

- Már ismer?- Kérdezte ijesztően ádáz tekintettel.

- Nyugodjon meg!- Szólt Angela a túszra. Vergődni kezdett, és a penge mögül kis vércsíkok folytak. Végül jobbnak látta azt, ha lenyomja az egyik közeli székre.

Bucky az ölébe dobta a maszkot.

- Nem kérünk mást, minthogy elmondja, miért voltunk magánál amikor a mészárlás történt.- Parancsolta.- Nem kell a személyazonossága, sem a pénze. Ha beszél békén hagyjuk.

Aztán a lányra nézett.

- Angel. - Szólította a kódnevén.

Angela odaadta neki a kését, és elővettem a pisztolyát. Odanyomta a csövét a hölgy fejéhez. Az rögtön beszélni kezdett.

- A… A férjem mondta el… az utolsó lélegzetével…

- Tovább!- Sürgette.

- Egy… egy információ került a birtokába… Amit még informátorként szerzett… Valamilyen első küldetésről…

- Mivel kapcsolatos információ?-Kérdezte.

- A… A Tél Katonájával ka… Kapcsolatban…

Angela Buckyra néztett.

- Ez megmagyarázza azt, miért ölted meg azokat az embereket- mondta neki.

Aztán újra a hölgy felé fordult.

- Megvan az akta?

Bólogatott, ő meg elvette a fejétől a pisztolyt.

A sötétben tapogatózva egy kulcsos szekrény felé vette az irányt. Kinyitotta az egyik fiókot a ruhája ujjából előhúzott kulccsal, és egy fekete tárgyat meg papírokat vett elő. Óvatosan letette őket az asztalra.

Angela azonnal felkaptam a tárgyat. Nem fegyver, mint hitte, hanem maszk volt.

- Mi ez?- Kérdezte.

- Maga hagyta el azon a napon- válaszolt a hölgy.

Kezébe vette a Tél Katona maszkot is, és összehasonlította a kettőt. Mintha az egyik a másik női mintája lett volna.

Mikor visszanézett a hölgyre, az épp Buckyt figyelte aki az aktákat olvasta. Katona társa aztán felé fordult.

- Angel, mehetünk. Nincs itt már dolgunk.- Aztán visszafordult a hölgyhöz. - Erről nem szólhat senkinek, ha viszont nem engedelmeskedik ennek a parancsnak, tudni fogom…

Azzal intett Angelénak, hogy menjen ki, Bucky pedig ment utána, a meglepett hölgyet pedig egyedül hagyták a házban…



JAVÍTOTT VÁLTOZAT!